Drveće zimi

Da li vam je drveće hladno zimi

Kada su vam gole grane?

Skinuli ste ljetnu zelenu

i jesensku zlatnu odjeću.

Kako je to neobično

Kako je to čudno.

zimi se svlačite

a ljeti oblačite.

Goethe: A kis virág

Árnyékos erdőn

Bolyongtam én,

Sötétzöld sátor

Borult felém.

Egy kis virágot

Találtam ott,

Amely csillagként

Világított.

Utánanyúltam,

De kérve kért:

"Ne ölj meg! Nagy kár

Egy életért!"

Gyökérrel együtt

Kivettem őt,

Elültetém a

Házunk előtt.

Kertünk csendjében

Lel most hazát,

S virulni fog még

Sok éven át.

Molitva šume

Čovječe, kad pored mene prođeš,

nemoj podići ruku ni na jedno stablo,

ni na jedan grm.

Nemoj me nepromišljeno ozlijediti.

Ja sam toplina tvoga doma

i ognjišta u hladnim zimskim noćima,

prijateljski hlad i štit od vreline ljetnoga sunca.

Ja sam drvo tvoje kolijevke,

sljeme tvoje kuće, daska tvojega stola,

postelja na kojoj spavaš i odmorište vječnog počinka.

Čovječe, poslušaj me i usliši molitvu moju:

Ne ruši me nepotrebno,

ne spaljuj me nepažnjom, ne sijeci me nerazumno,

ne ozlijedi me bezobzirno.

Očuvaj me za svoju djecu!

Posađen   (Šumski cvijet)

Šumom se skitah,
i dobro znam:
htio sam biti
bar jednom sam.

Al' uto spazih
u sjeni cvijet,
k'o zvijezda sjajan,
k'o oko lijep.

Htjedoh ga ubrati
al' on će tad:
Zar moram svenuti
već tako mlad?

Ipak ga ubrah,
no s korijenom,
i ponijeh kući
vrtiću svom.

I tu ga presadih
još isti dan,
pa cvjeta i sada
sav radostan.


/ Johann Wolfgang von Goethe /

Zelk Zoltán: Téli fák

Nem fáztok, ti téli fák,

mikor meztelen az ág?

Eldobtátok a nyári zöld

s az őszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye, téli fák,

ez aztán a furcsaság:

Hideg télben levetkőztök,

nyáron viseltek ruhát.